eszközök - "ők" is a digitális kultúra részei

Az információs társadalom technológiai környezete. Információs társadalom? E kifejezés végigkísér, pedig létének valóságát többen, több szempontból feszegettük (sőt, talán azt is kimondtuk, inkább információs közösségek vannak, mintsem információs társadalom). De egy biztos: a technológia adott. És folyamatosan fejlődik. Ezért is az ok, hogy csak néhánya eszközt, alkalmazást vettünk górcső alá az előadás során.

Viszonylag gyorsan tisztáztuk, hogy most nem mint kommunikációs eszközöket vizsgáljuk a különböző eszközöket és alkalmazásokat (melyek közös kapcsolódási pontja az internet), hogy nem térünk ki a függőség veszélyeire (?), a biztonság és kockázat kérdéseire, hogy nem vizsgáljuk a társadalmi különbségeket (hozzáférés, használat stb.). Nem. Ezek most mind kimaradnak (ezt igyekszem szem előtt tartani, nem könnyű!). Most „csak” mint eszközt, mint alkalmazást, mint lehetőséget elemezzük a digitális kultúra technológiai környezetét.

Az egyes eszközöket a következő csoportokba soroltuk be: közösségek (pl. facebook, linkedin), keretrendszerek (pl. moodle), blogok és mikroblogok, geolokáció (pl. geocaching), közösségi tartalommegosztók (pl. prezi.com). Eszközök, alkalmazások, melyek a digitális állampolgár tolltartójának elengedhetetlen kellékei.

A digitális állampolgárt a (digitális) kultúra teszi a digitális társadalom társadalmi „lényévé”, a kultúrának pedig részét képzik az eszközök (számítógép, internet, mobiltelefon, alkalmazások) (sok egyéb más mellett). A kultúra alakulásának kulcsa az eszközök fejlődése is, így érdemes a tekintetben vizsgálni a technológiai környezetet (annak lehetőségeit, formáit, fejlődési irányait), hogy azok mennyiben szolgálják a kultúra valós fejlődését.

Az első csoportot képzik a közösségi oldalak. Az előadás során öt „eszköz” került bemutatásra (csak hogy a gyors fejlődést picit szemléltessem, ilyenről hogy iwiw már szó sem esett, pedig hogy küzd az „életben maradásért”). Az öt eszközből (facebook, google+, TÉTháló, Linkedin, moly.hu) négyet ismertem, háromra már regisztráltam, egyet használok aktívan. Próbálom „csak” eszközként nézni az egyes oldalakat, nehéz… Mire használom a facebookot? Ismerőseimmel tartom a kapcsolatot (kommunikálok – ja most nem, ebből a szempontból nem vizsgálom), információkat osztok meg magamról (néha talán szemetelek?), információkat szerzek másokról. Mint tanulási eszközt pedig három hete használom. Hogy kihasználom-e? Nem. De jelen vagyok.

Google+. Regisztráltam, mert gmailes címem van – adta magát. Van hét köröm, huszonkét „ismerősöm” (töredéke a facebook ismerőseim számának, pedig az ottani ismerőseimet is mind ismerem!). Megosztottam-e valaha valamit ott? Nem. Használtam-e alkalmazását? Nem. De jelen vagyok (amennyiben az jelenlét, hogy rendszeresen megnézem a profilomat). Linkedin. Regisztráltam, mert kaptam egy bejelölést. Írtam-e magamról valamit is? Jelöltem-e be szakmai együttműködő partnert az oldalon? Nem. De jelen vagyok. (Bár itt már ezt annyira nem merem állítani. Azt azonban igen, hogy kezd akkora lenni a tanári nyomás a kurzus keretében, hogy fel fogom tölteni tartalommal a profilom, még ha nincs is túl nagy szakmai múltam… még:)). Moly.hu – már hallottam róla, de nem regisztráltam. TÉTháló – teljesen új volt.

Digitális tolltartóm ez esetben félig üres – vagy félig tele van? (Jó tudom, hogy nem félig sehogy sem, mert ez csak egy kis körcikk az egész nagy körből… de..) Legyen félig tele! Zavar-e, hogy csak „félig” van? Nem. (Főleg, hogy minekután nem is ismertem mondjuk a TÉT oldalt, nem is „fájt”, hogy nem vagyok ott jelen.) Nekem nem fáj, de vajon digitális állampolgár létemből (ha van egyáltalán) visszavesz ez? Szerintem nem. Nem gondolom, hogy mindenhol jelen kell lenni. Tudni kell, hogy mi mire való, tudni kell szükség esetén használni. De önmagában a jelenlét, a regisztráció nem több mint a nem jelenlét, vagyis a digitális állampolgársághoz egyik sem visz közelebb.

Na de tovább. Közösség után közösségi tartalom megosztás. Slideshare, googledocs, prezi.com stb. Eszközök, melyek által tudást oszthatok meg. Megosztom a tudásomat, de nem leszek kevesebb általa. Talán ez az a szemlélet, mely szükséges ahhoz, hogy ezeket az eszközöket el tudjuk kezdeni, elkezdjük használni. Mire, miért jók ezek azon túl, hogy tudást osztunk meg? Nem rég kezdtem el rendszeresen használni a google dokumentumokat, melyekről be kellett látnom, hogy nagyon megkönnyítik a munkámat. Nem kell más-más néven elmenteni a dokumentumokat, egyszerre többen tudjuk szerkeszteni, mindig elérhető (ha van internet). Vagyis időt és energiát spórolhatunk meg a használatával.

De megoszthatunk képeket (picasa, photosynth, flickr stb.) és videókat (youtube, vimeo stb.) is. Ezekről hamarabb jut eszembe az élmény, mintsem a tudás (tudományos) megosztás, bár tudom, hogy a dokumentum is lehet nem-tudományos és a videó is lehet tudományos! Sokan teszik fel a kérdést, vajon más az én fényképeimen keresztül hogyan éli meg, megéli-e egyáltalán Prága hangulatát? Azt gondolom nem. De valamit talán megérez belőle. (Ha nem érdekli, akkor meg nem nézi meg, mert szelektálni ugye tudni kell!) Nem tartom elvetemültnek ezen alkalmazást, eszközt sem, én is szeretek fényképeket nézegetni (sőt megosztani is). De úgy vélem, ezen alkalmazásról nem is tudnék máshogy vélekedni, csak mint eszköz. Értsd úgy: nem elégednék meg sosem azzal, ha csak képeken láthatnám a piramisokat. Ugyanakkor remek lehetőségnek tartom élmények megvitatása esetén az illusztrálásra.

Harmadik csoport: blogok és mikroblogok. A legnagyobb újdonság, amit megtudtam (ez lehet, nagyon ciki), hogy a twitter egy mikroblog. Eddig úgy kezeltem, mint a facebookot, illetve az egyéb „közösségi” funkciókat ellátó eszközöket, és rendszeresen megállapítottam, hogy ez milyen rossz és nem ergonomikus, mert nem is látom, ki, mire válaszol és egyáltalán: nem tudok hozzászólni, nem tudom likeolni stb. De így, hogy fő funkciója nem a „közösségi” élmény, így már ok (vagy legalábbis okébb).

Blog és blog-kultúra. Magyarországon nem túl fejlett – hangzott el az előadáson. Nos, én sem vagyok nagy blog-olvasó (kivétel az elmúlt három hét, na de itt most nincs mit tenni). Ennek oka, hogy a blogot (talán tévesen) laza műfajnak ítélem. Vagyis nekem nem nagyon fér össze a tudomány a blog-műfajjal. (Nem beszélve arról, hogy szakmába vágó igényes blog nem nagyon van… Teremtsünk, hozzunk létre - mondaná a lelkes digitális állampolgár andragógus. De most nem mondom.) Nem tarom feleslegesnek, nem gondolom, hogy ne lehetne összekapcsolni. De! Annyi ember ír már blogot, hogy az hihetetlen. Olyanok is, akik csak szemetelnek (talán sokaknak az én írásom is csak szemét… rossz belegondolni, de mindegy, még írok). Nem beszélve arról, hogy annyi embernek talán nincs is mondanivalója, mint amennyien blogolnak. És talán nem véletlen a „nyilvános-napló” sztereotípia sem.

Legutóbbi élményem: nem mentem el egy koncertre, mert blogot írtam. Egy barátnőm ezt úgy méltatta: „feláldoztam a koncertet a tudomány oltárán”, mire egy barát azt tette hozzá: „csak tudnám mi köze a tudománynak a bloghoz.” Nem gondolom, hogy az én blogom valóban tudományos (de még talán nem is szakmai), csak a tévképzetek meglétére kívántam rávilágítani. Váltsunk szemléletet, a blog lehet jó, de ne feledjük: akinek nincs mondanivalója, az …

Negyedik csoport: geolokáció. Ez az a kör, amiről azt hiszem már hallottam, tudom, hogy van ilyen. De ezen a téren digitális kompetenciám: nulla. Az ismeret is hiányos, nemhogy az, hogy értéket tulajdonítsak neki! Ámde érdekesnek találom. Ez az első benyomásom.  A hét végre talán hasznos-eszköz jellegét is megtalálom. Bár ez esetben is úgy vélem, hogy a lehetőséget, mint olyat ismerni kell, ha szükség van rá, használni tudni kell, de hogy ennek is folyamatos használatban lévő eszköznek kell lennie a digitális tolltartóban, na azt nem…

Ötödik, és egyben utolsó: keretrendszerek (pl.: moodle, mahara). Talán ez az a csoport, melynek legkönnyebb megtalálni az oktatási vonatkozásait (amennyiben ez egyáltalán a fentiek esetében cél volt). Az ELTE Elearning rendszere például moodle felület. Használjuk, de nem használjuk ki. Ismerjük, kisebb-nagyobb rendszerességgel megnyitjuk – állítólag használata várakozáson felüli (feltehetően nem a mi évfolyamunk az, aki lendít a használaton… Jó nem leszek ironikus:))

Visszaolvasva a bejegyzésemet: talán kicsit felsorolós. (A kultúra fejlődés az eszközök által vonal nem kapott akkora hangsúlyt, mint terveztem, a következő bejegyzésben visszatérek rá.) Írásomból kiderül, hogy a legtöbb eszközt ha használom is, nem ismerem eléggé, de a legtöbbet nem is használom. Ha szükségem lenne rá, megtanulnám. Alapvetően nyitott vagyok. De nem gondolom, hogy csak azért, hogy jelen legyek itt és ott is, azért érdemes lenne regisztrálnom mindenhova.

A másik tényező, ami a „felsorolásos” stílushoz vezetett: hogy az alapvető szemléletemet, amivel én használom ezen felületeket (kapcsolattartás így vagy úgy), nem hozhattam be írásomba. Eszközként „kellett” rájuk tekintenem, ehhez azonban még nincs/nem volt túl sok ismeretem. Az előadásban elhangzott információkra próbáltam reagálni (hiszen az első bejegyzéssel szembeni elvárás a benyomások lejegyzése), a következő bejegyzésemben pedig szeretnék ezen eszközök technológiai jelentőségére, az oktatásban és a kultúra fejlődésében betöltött szerepükre figyelmet fordítani, hangsúlyt fektetni. Folytatás következik: legkésőbb március 21-én.