Átalakuló képzeteim - Internet, értékek, kultúra 2.

Három hete írtam utoljára. Az összesítő táblázat szerint már eleget kommenteltem és eleget tweeteltem, így már csak az van hátra, hogy a második bejegyzésemet is megírjam. A nagy igazság azonban az, hogy a téma a három hétnek köszönhetően kimerült (nekem legalábbis nagyon). Komolyan olyan dolgok jöttek már fel a bejegyzésekben és a hozzászólásokban, amiket nem is értek… Csak kapkodom a fejem.

A legnagyobb problémát pedig az szüli számomra, hogy valami miatt a fejemben az a nézet vált uralkodóvá, hogy az ismertetett kutatási eredmények internet és kultúra, internet és értékrend témában olyan eredményeket mutatnak, melyeknek talán semmi köze az internethez.

Forrás: http://bit.ly/ILYIk

Mi indította el bennem a gondolatot? Leginkább a sport és internet kapcsolatáról folyó hosszas eszmecsere, amiben én a netet csak bűnbaknak láttam. Aztán az a komment a bejegyzésem alatt, melyet egy szakavatottabb személy hagyott, miszerint ő sem "fetisizálná a reprezentatív mintát". Aztán az emlék, hogy mennyire nem találtam (minden igyekezet és számos megközelítés ellenére sem) tolerancia és internetezés közt a kapcsolatot előző bejegyzésemben. Szóval elhatalmasodott bennem a kérdés: vajon valós problémákat feszegetnek-e a kutatások? Vajon nem tévképzetek gyártóivá válnak azok is, ha felületesen értelmezzük őket? (És itt mondjuk a nagyon nagy népszerűségnek örvendő szerelem vagy sport témára gondolok...)

Mielőtt tovább mennék, szeretném leszögezni, hogy semmilyen kutatási eredményt nem szeretnék feleslegesnek kikiáltani, avagy annak hasznát, relevanciáját megkérdőjelezni! Egyszerűen csak gondolkodom… (tehát vagyok…)

Minden empirikus kutatás azzal kezdődik, hogy választanak egy nagy mintát. Esetenként ez reprezentatív. (Lehet ez kisebb, nagyobb, mindegy, reprezentatív.) Nekem már itt jön a baj: jó, de mire?

Reprezentatív az a minta, amely egy vagy több szempontból nagy pontossággal megfelel a sokaságnak, hűen képviseli azt. A kiválasztás véletlenszerű: a sokaság minden tagja azonos eséllyel kerül bele a mintába.

Egy sokaságnak azonban végtelen sok tulajdonsága van, mely egy komplex kutatásban a válaszadást befolyásolja. Tehát a mintavételi hibákon felül még számtalan bizonytalanságot okozó tényező lehet.

Amikor az internethasználat témájában országos, komplex kutatás készül, akkor viszonylag gyorsan kialakul egy reprezentatív minta (férfi-nő, kor, lakóhely, iskolai végzettség stb.). Az első, „bemelegítő” kérdésre (használ-e internetet?) adott válaszokat szépen tudjuk ábrázolni  az imént felsorolt  változók alapján.

De a következő kérdésekre: milyen fontos a szerelem, mint érték? kevesebbet sportol-e azóta, mióta internetezik? stb. adott válaszok vajon azzal vannak-e inkább összefüggésben, hogy a válaszadó az első kérdésre (használ/nem használ) igennel válaszolt (vagyis rendszeres internethasználó), vagy azzal, hogy nő, húsz éves, legmagasabb iskolai végzettsége nyolc általános és Budapesten él. Nyilvánvalóan sokkal inkább van összefüggés ez utóbbival, a kutatási eredmények elemzése során azonban sokszor ezek felett átsiklunk.

Hatalmas súllyal jelenik meg az internet a mindennapjainkban, sok esetben már-már nagy I-vel érdemes írni, hiszen annyira meghatároz. Sok mindenért Ő a hibás, sok dolgot Rá fogunk, vagy éppen Neki köszönhetünk. De most komolyan? Szerepének túlbecsülése vagy alábecsülése szerintem éppen úgy tévképzet, mint azok, melyeket mindez magával hoz.

Röviden szeretnék kitérni most egy internet-filozófiai szemléletre (csak mert én szeretem a filozófiát! sicc), mely talán egy új megvilágításba helyezi (de legalábbis több oldalról értelmezi) az internet szerepét.

Forrás: http://bit.ly/ITtUiG

Az internetet az internet-filozófia négy aspektusból vizsgálja (Forrás: Ropolyi: Internetfilozófia). Az első a technikai kontextus, melyben az internet nem más, mint számítógépek hálózata, funkciója az olyan emberi szükségletek kielégítése, mint a vásárlás, banki utalás stb. Ez a megközelítés Ropolyi László olvasatában szükséges, de nem elégséges, az internet ennél több.

A második a kommunikációs kontextus, mely az internetet a kommunikációs folyamatok aktív ágensének tekinti, melynek kiemelkedő funkciója a sajátos (nyitott és virtuális) emberi közösségek létrehozása.

A harmadik a kulturális kontextus, mely az internetet kulturális közegként értelmezi, a kommunikációs közösségeken túlmenően egy új létformát emleget: a hálólétet (és emellett a kiberkultúrát).

A negyedik az organizmus kontextusa, mely sajátos organizmusként tekint az internetre, mely az internet sajátos szerveződési elveit (pluralitás, töredezettség, individualizmus stb.) realizálja. (Akit ez a téma részletesebben érdekel, annak ajánlom figyelmébe Az Internet természete című könyvet vagy Ropolyi László kurzusait az ELTE TTK-n.)

Véleményem szerint azok a kutatások, melyek az internethasználat mértékét vizsgálják, elsősorban az internetre eszközként tekintenek (melyet vagy használunk, vagy nem, kommunikációra használunk vagy szórakozásra, naponta vagy csak ritkábban stb.), mégis olyan kérdéseket is feszegetnek, mint érték, kultúra, életmód. Ezért a kiemelkedő, befolyásoló szerep megállapítása, és ezért a felületes értelmezők esetében a divatos tévképzetek terjedése. Holott értékrend, életmód, kultúra tekintetében „általános” vizsgálat is van (korra, nemre, iskolai végzettségre stb.), és ezek az eredmények köszönnek vissza az internettel való összefüggés vizsgálatában is, ha a tények mögé nézünk. Tehát értelmezésemben az internet csak egy közbeiktatott tényező, melynek valós relevanciája ezen a szinten ritkán van!

Érdekes téma internet és kultúra viszonyának kapcsolata, de talán még érdekesebb a kiberkultúra mibenlétének vizsgálata: mennyiben más az, mint a tradicionális kultúra, mennyire bír modern vagy posztmodern sajátosságokkal. Azt gondolom, hogy ha elfogadjuk a hálólétet, mint a természeti és társadalmi létforma felett vagy mellett létező harmadik létformát, és hálópolgárokról beszélünk, akkor sokkal érdekesebb eme sajátos csoport kultúrájának a vizsgálata, de nem a tradicionális kultúrával összevetve, vagy azzal párhuzamot húzva.

Persze kérdés: beszélhetünk-e tradicionális kultúrától független kiberkultúráról? Azt gondolom, hogy fontos tény, hogy a digitális kultúra és a kiberkultúra nem ugyan az. A digitális kultúra az én értelmezésemben a társadalom digitális (internet- és számítógép használati) szokásait foglalja magába (így tradicionális kultúrától független nem értelmezhető), míg a kiberkultúra a digitális platformon zajló élet sajátos kultúrája, mely a hálópolgárok által formálódik (vagyis értelmezhető hagyományos kultúrától függetlenül).

Azt gondolom, hogy a kiberkultúrában talán teljesen mások az értékek, mint a tradicionális kultúrában. Fontos, hogy nem azt mondom, hogy egy hálópolgárnak nem fontos a család – hisz dehogynem az, Csepeliék kutatása is bizonyítja. Egyszerűen azt gondolom, hogy a kiberkultúra teljesen más értékcsoportokat hordoz. Gondolok itt például arra, hogy a közösség (online közösség, tanuló közösség stb., nem feltétlen baráti közösség!) értéke, vagy a tudás értéke jelenhet meg hangsúlyosabban, hiszen a család nem online létezik, a hálóléthez szorosan nem kapcsolódik.

Remélem, hogy érthető, mire szeretnék kilyukadni!:) Arra, hogy az internet új szokásokat teremtett meg, hozott magával: e-ügyintézünk, e-kommunikálunk stb. Ezek formálják, részben átalakítják a tradicionális kultúrát. Ebben az olvasatban lehet vizsgálni, hogy vajon tényleg van-e összefüggés aközött, hogy sportolok vagy internetezek, de szerintem ez viszonylag gyorsan megválaszolható: átalakuló szabadidős szokások vannak, de ennek nem feltétlen az internet az oka, és a legkevésbé sem olyan károsan, mint ahogy egyes divatos tévképzetek állítják.

Ugyanakkor az új szokások egy új létformát is teremtenek: a hálólétet a hálópolgárral. Ennek a létnek pedig sajátos kultúrája a kiberkultúra. Erre vonatkozóan születnek szabályok (pl.: netikett és e-etikett), új (?) értékek és hagyományok, ezeket azonban talán nem érdemes összemosni a tradicionalitással.

Azért nem, mert olyan ember sosem lesz, aki csak hálópolgár! Az egyénnek egyszerre kell élnie a hagyományos és a kiberkultúrában (már ha hálópolgár). Mondhatjuk, hogy de az egyén, ha itt is és ott is jelen van, akkor a két dimenzió összemosódhat, így a független vizsgálat talán nem helytálló. Erre én csak annyit mondanék, hogy ez vagy már pszichológia, és akkor ebbe nem mennék bele; vagy azt, hogy viszonylag gyorsan el tudom dönteni, hogy chatelek vagy dolgozatot írok, és az írásom stílusát ezek szerint hogyan változtatom; vagy a virtuális térben sportoló csoporttársaim bizonyára tudják, hogy a virtuális edzéstől nem fognak sportosak lenni. Vagy ez most túl bagatel?

Gondolatmorzsák tőlem a témahét végére ezek lettek volna. Összegezve az "üzenetem": az internet sok mindent megváltoztat, de az átalakuló életmódnak és az értékrendnek nem ez a legfőbb tényezője szerintem! (Gondoljunk a posztmodernre…)

Azt hiszem, vitaalapnak titulálhatom a bejegyzést!:)

Forrás: http://bit.ly/ITuhtD

Felhasznált irodalom: 

Ropolyi László (2006): Az Internet természete. Typotex, Budapest.