Reflexió egy kutatásra

H. SZ.-nek

Ma megint rólunk volt szó. Most aztán igazán. Rólunk készült a kutatás, rólunk szólnak az eredmények. Nem csak kísérleti nyulak vagyunk, hanem kutatási alanyok is. Remek:)

Forrás: http://egyuzenet.hu/images/9/900000106_2.jpg

A kutatás mintáját az andragógia MA szakos hallgatók képezték, akik az Információtudomány és média a XXI. században című kurzust vagy így vagy úgy, de teljesíteni próbálják. A kutatás kérdőív segítségével zajlott - már meg nem tudnám mondani, mi mindenre kérdezett rá, hiszen annyi szakdolgozati kérdőívet töltöttem ki az elmúlt félévben, hogy esélytelen, hogy emlékezzek. De kitöltöttem. 

Most látom az eredményeket. Pontosabban, hogy nem, csak a központibb, vagy fontosabb megállapításokat. Pedig én aztán igazán kíváncsi lennék, hogy mégis hány ember töltötte ki ezt a kérdőívet, és kik töltötték ki többen, a konnektivisták, avagy a nem konnektivisták. Szerintem ez igen meghatározó. Érdekes, hogy többször említésre került, hogy „külső tagok” és „belső tagok”, vagyis andragógus és „bevándorló”. Az ő arányuk is érdekelne. Mindegy, adatok híján nem vonok le semmiféle következtetést, de hipotéziseim vannak.

Hogy kik töltötték ki többen? Igaziból mindkettőt tudnám indokolni. A nem konnektivista módszerrel dolgozók azért, hogy jól megmondják a véleményüket. A KONNEKT csoport tagjai azért, mert érdekeltek. A külsős és belsős személyek (szerintem ez nem jó szóhasználat, hiszen mindenki csoporttag, nem? azt hiszem, éppen ebből a szemléletből adódhatnak a „ki a hangsúlyosabb, szakértőbb stb. személy a csoportban” problémák, pedig nem) tekintetében azt gondolom, hogy nem lehet arányaiban nagy különbség kitöltés terén, de válaszokban talán annál inkább. A külsős résztvevők motivációi sokkal érdekesebbek és valósabbak azt hiszem, mint a belsősöké, és ezek a válaszokban is megnyilvánulhatnak.

További „demográfiai” adatként érdekelne a levelező és nappali tagozatos hallgatók megoszlása a válaszadásban és általában. Azt hiszem, hogy a különböző élethelyzet miatt ez is ugyancsak befolyásolhatja a válaszokat (és a válaszadást egyáltalán).

Már nem „demográfia”, de még határterület: aki az éve elején kitöltötte, mint KONNEKT csoporttag a kérdőívet, az ma már lehet, hogy nem az:( Azt gondolom, hogy a kezdeti vélemény sok embernél alakult a félév során, vagy pozitív vagy negatív irányba. Tudom, hogy leadási határideje van egy szakdolgozatnak (én is most írtam), de szerintem iszonyatosan érdekes lehetne, hogy hogyan változtak a vélemények a lemorzsolódás és/vagy életben maradás fényében.

És akkor reflexió az eredményekre. A két kulcsmondat: „Lehetőség a hallgatók számára, hogy saját maguk osszák be tanulásra szánt idejüket, és megismerkedhessenek eddig nem használt IKT eszközökkel.” Hát egy vizsgára való felkészülésnél is adott a lehetőség a sajátos időbeosztásra, nem? Azt gondolom, hogy ez nem „plusz”. Az IKT eszközök: picit olyan, mintha ez egy motivációs tényező lenne. Lehet, hogy az. Sosem lett volna blogom, ha nem kellett volna csinálnom. De alapvetően engem nem ez motivált (hogy mi, azt ha jól emlékszem a kérdőívben elárultam, mert az anonim volt;)), lehet, hogy mást igen. De ha ez alapvető motivációs tényező az mennyiben „jó” konnektivista szemmel?

A másik mondat: „Magasabb szintű önismeret - mik a korlátaim, mire vagyok képes, feladom-e, ha valami nem megy, képes vagyok-e önszabályozásra.” Mint egy részben önismereti tréning:) Ez már a délelőtt folyamán is felmerült - persze nem teljesen ebben a kontextusban. Azt hiszem, hogy teherbírásról valóban sokat tanulhattunk, ámde hogy ennek a fajta előnynek/lehetőségnek mennyire örül egy konnektivista szakértő? Nem tudom... de új információ neki...:)

Teljesíthetőség - idő, internet, követelmény. Nem meglepő. Ezen a téren is azt hiszem az lehetne a legérdekesebb, hogy hogyan változott a kép félév elteltével. Az év elején én is azt mondtam, hogy ez hihetetlen, napjaim mennek el, estéim és délutánjaim arra, hogy olvasok, írok, hozzászólok és véleményt alkotok (persze csak etikusan...). Most is így van, de most már egészen máshogy nézek erre a tényre: meghatároz, de nem korlátoz! A gépem a félév alatt tönkrement, de van új, lehet, hogy ezen még a Távoktatás kurzus gyakorlati teljesítése is menne, most már mindegy... :) Szóval a technikát is átvészeltem. A követelmény? Már nem nagyon számolok...

Inspirátor kérdésköre. A múlt órán megtanultuk mi az. Szerintem nekünk ilyen nem volt! Az első néhány bejegyzés után az összefoglalók is megszűntek. Ennek részben lehet az az oka, hogy tényleg nem volt sok blog, amit mi halandók ne tudnánk átlátni, de azt gondolom, hogy egy-egy „komment-csatánál”, amit sokan sértésnek, vitának éltek meg (elnézést ezúton, ha ennek okozója voltam, és bárki sértésnek vette az írásomat (tudom, hogy néha nyers vagyok, és kaptam visszajelzést arra is, hogy tanuljak e-etikettet - erre nem kommentelnék:)), bár továbbra is azt gondolom, hogy a produktivitásra ösztönöző hozzászólás kedvezőbb), kedvező lett volna az inspirátori jelenlét. Azt gondolom, hogy közülünk ezt a feladatot nem véletlen nem vállalta el senki. Nem tudtuk, hogy mi lenne a dolgunk, a tapasztalatlanság teljes volt talán mindenki részéről ezen a téren. És amúgy, jó lett volna, ha a hallgató inspirátor? Egyenlőbb az egyenlőbbnél? Szerintem ezért sem vállalta senki... Kitűnni? Néha nem olyan jó....

Korrekt konnekt - gondolom nem általános az ilyen megjelenés egy konnektivista csoportban. Ez a felsőoktatás szüleménye. Nem vagyok tag. Nem tudom miért. Nem gondolom, hogy ez a felület rossz, sőt adott esetben segítő is lehet! Kérdés: ha nem felsőoktatásban lennénk, akkor lenne helye a segítségkérésnek, problémamegvitatásnak a „normál” platformon is? Vagy: a mi szituációnkban miért nincsen helye? Tényleg nincsen helye?

Adatösszesítő - tipikus motiváció: csak legyen meg az „ok”. Ciki vagy nem, van hogy én is már izgulok, hogy mikor mutatja a valóságot. (Volt olyan is, hogy örültem, hogy azt látom, és nem a valóságot. Egyszer.) Vajon mennyire hiteles? Mennyire jó, hogy mi is látjuk? Kell, hisz értékelés ez alapján lesz. De ha esetenként „csak” bekerül az „ok”, akkor mennyire valós alap ez a szummatív értékeléshez a végén? Én nem számolom másét, néha a magamét sem... és nem sajnálom senkitől, hogy ok. De az ötös az ötös. A négyes meg nem. A lényeg: nagyságrendileg legyen meg:)

A kutatás bevezető részéhez most nem fűznék hozzá semmit. (Előadás amúgy itt.) A jó gyakorlatokat majd megnézegetem, hátha kedvet kapok. A délelőtt folyamán elhangzott Kulcsár Zsolttal való beszélgetés folyamán (itt hallgatható) felmerült, hogy egyre inkább nyomás az oktatás felé, hogy konnektivistává váljon, és hogy mindez egy minőségibb oktatást hozhat magával. Azt gondolom, hogy a terjedés eddig nem volt túl nagy és gyors (fb. vs. konnektivizmus, Ollé Tanár Úr után szabadon), hogy ezután lesz-e? Szkeptikus vagyok még. A nyomást én, mint hallgató nem érzem. Az sem érzi, aki most „kibújt” ezen teljesítési forma alól – lehet máshogyan is. Az, hogy minőségibb lesz-e az oktatás? Talán. Lehet-e működtetni formális keretek közt a konnektivizmust? Nem nagyon, nem úgy, ahogy kéne. Akkor majd kiváltja az egyetemet vagy a non-formális felnőttképzés egyes formáit? Ezt sem hiszem. Szkeptikus vagyok. Tudom, hogy haladni kell a korral. Igyekszem én is így tenni, és ezzel példát mutatni. De hogy merre lesz az arra, és tényleg a konnketivizmus a jövő tanulási formája? Térjünk vissza rá később….

Forrás: http://m.blog.hu/ps/pszichologia/image/boldogsagkutatas.jpg