A hét témája
a nyílt oktatási formák és jó gyakorlatok voltak. A témahét első
bejegyzésében egy „speciális” jó gyakorlatra (KONNEKT), vagyis az előadó
kutatási eredményeire reflektáltam. (Nagy sajnálatomra hozzászólás nem érkezett
hozzá, és még az „ok” is várat magára abban a bizonyos táblázatban.) Bár a
második bejegyzésnek visszatekintőnek kellene lennie, én már nem szeretném
lehúzni a századik bőrt is a csoportunkról, így inkább a téma első felének,
vagyis a nyílt oktatásnak szentelném a bejegyzésem.
![]() |
Forrás: http://bit.ly/IOc56b |
A nyílt oktatási forma gondolata már világszerte
elterjedt, és dinamikusan változó világunkban egyre nagyobb teret hódít meg
magának elsősorban a felsőoktatás és a felnőttképzés területén (a közoktatásban
feltehetően a jövőben sem fog, de szerintem ez nem is baj).
A nyílt oktatás tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom,
mely magában foglalja mindazon képzési formákat, ahol a cél a belépési korlátok
megszüntetése. A nyitottság fogalma külső- és belső szempontból is
megközelíthető (Kovács Ilma). A külső megközelítés szerint a nyitott képzések
célja az iskola által kialakított társadalmi szelekció kiküszöbölése, az egyéni
érdekérvényesítés támogatása. Egyenlő esélyt kívánnak biztosítani minden réteg
számára a tanuláshoz, továbbá társadalmi nyitottságot biztosítanak azáltal,
hogy jellemzően nem szabnak meg bemeneti feltételeket. A nyitott képzések
gyakran nem rögzítik a tanulás megkezdésének dátumát, a tananyag
elsajátításának időtartamát, és a vizsga időpontját sem, lehetőséget
biztosítanak a résztvevőnek a rugalmas időszervezésre, ütemezésre. A nyitott
képzési rendszerek élenjárnak a modern technológiák képzésbe történő
beillesztésében. Jellemzően modulrendszerű a felépítésük, és sokkal jobban,
gyorsabban alkalmazkodnak a munkaerőpiac elvárásaihoz, mint a hagyományos
képzési intézmények. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a nyílt képzés a
hagyományos formális oktatás mellett, és nem annak alternatívájaként működik!)
Belső szempontból a nyitottság abban áll, hogy a
fenti tényezők ellenére (vagy mindezek mellet) a tanuló egy jól tervezett
rendszer része, mely keretet kínál számára, de ugyanakkor biztosítja számára az
önirányítás szabadságát. A képzőintézmény nyitott atekintetben is, hogy
folyamatosan figyelemmel kíséri a tanuló munkájának alakulását (tutorok,
facilitátorok jelenléte), alkalmazkodva tanulási ritmusához, egyéni fejlődési
igényéhez. A programnak része egy folyamatos visszacsatolást biztosító értékelő
rendszer is, mely a tanulót nem hagyja magára!
A nyílt oktatás létrejöttének hátterében
egyszerre állt társadalmi és munkaerő-piaci igény. Társadalmi igény: az
esélyegyenlőség megteremtése, munkaerő-piaci igény: a gyors és hatékony tanulás
lehetőségének megteremtése. A nyitott képzések az információs társadalom
sajátosságainak tekinthetők, annak ellenére, hogy nem csak a távoktatás és az
elearning típusú képzések tartoznak ide, hanem pl. a Mindentudás Egyeteme
program is egyfajta nyitott képzésnek tekinthető.
![]() |
Forrás: http://bit.ly/IRcS3c |
A nyitott oktatás legfőbb jellemzője tehát a
rugalmasság, a tanuló igényeinek figyelembe vétele (vagyis a résztvevő,
tanulóközpontúság), a tanulási folyamat középpontba helyezése, a pedagógus
szerep átalakulása. Egyszóval alappillér az adaptivitás.
Amíg az előadást hallgattam és ezeket a sorokat
leírtam, folyamatosan egy dolog járt a fejemben: valós szabad hozzáférésről
beszélünk-e? Azt gondolom, hogy a kulcsszó - mint a legtöbb információs
társadalommal kapcsolatos témában - itt is az esély, a lehetőség. Vagyis
valóban bárki részt vehet egy nyitott képzésben, de ott van a „ha” – ha akar,
ha megvan hozzá a motivációja és a nagyfokú önállósága, valamint ha megvan
számára a megfelelő infrastrukturális keret. Az hogy a „ha”-k közül melyiknek
van nagyobb súlya, nem veszem elő megint…
De érdekesnek tartanám megvizsgálni, hogy kik
azok, akik a nyitott képzésben részt vesznek. Azt gondolom, hogy ahogy
általánosságban elmondható a felnőttképzésről, hogy többségében már magasabb
iskolázottsággal rendelkező személyek kapcsolódnak be az élethosszig tartó
tanulás folyamatába, úgy igaz ez a nyitott képzésre is. Vagyis (részben) hiába
a nemes cél, hogy ilyen formában lehetőséget biztosítsunk azok számára a
tanulásra, aki valamilyen oknál fogva kimaradtak az oktatásból/nem tudnak
bekapcsolódni a képzésekbe, nem biztos, hogy az általunk „elvárt” célcsoport
jelenik meg a résztvevők között. (Persze lehet, hogy nincsen elvárásunk..:))
A nyílt oktatás témájának tárgyalása közben
majdhogynem a Távoktatás és e-learning című kurzusomon érzetem magam (éljen a
kapcsolatok megtalálása a képzési hálótervben), de nyilvánvalóan nem véletlen,
hogy az Információtudomány és média a XXI. században című kurzusban is
tárgyaljuk ezt a témakört. A nyílt oktatás napjainkban egyre nagyobb szerepet
kap, a szabad hozzáférés, a tudás megosztás és tudás konstruálás az információs
társadalom jelszavainak (kifejezéseinek) tekinthetők. A nyílt oktatás pedig
erről szól. Számtalan jó gyakorlattal, kisebb- és nagyobb népszerűségnek
örvendő tanfolyamokkal, kurzusokkal szerte a világban.
Nem tudok nem reflektálni a konnektivizmusra. A
csoportunk álláspontja egyre inkább afelé hajlik, hogy nem tanuláselmélet a
konnektivizmus, és azt gondolom, hogy a nyílt oktatásról való diskurzus is ezt
támasztja alá. Miért? Mert számtalan nyílt oktatási forma létezik, ahogy ezt
fent is jeleztem: kezdve az online előadássorozatoktól az e-learning keretrendszerekben
szervezett tanfolyamokig, és ezeknek egy szeletét, egy formáját jelentik a
konnektivista kurzusok.
Bár… vajon egy konnektivista kurzus tényleg bárki
számára nyitott? Sokat gondolkodtunk arról, hogy vajon milyen előismeret
szükséges (bemeneti feltétel, kimondva vagy kimondatlanul) egy-egy
konnektivista kurzusba való belépéshez. A vélemények megoszlanak. Én azok
táborát erősítem, akik azt mondják, hogy nem elég a belső motiváció, bizony
esetenként megfelelő háttértudás (és nem a digitális kompetenciára gondolok) szükséges
a konnektivista kurzusokban való helytálláshoz. Vagy talán csak a bátorságomon/motivációmon
múlna, hogy belépek-e egy hőtannal kapcsolatos konnektivista kurzusba? Akkor én
gyáva vagyok:)
A témahét két hetesre sikerült. Vagy csak én
érzem így? Nem örültem neki. Sok bejegyzésben olvastam, hogy jó lenne, ha a
témahetek nem egy hetesek lennének. Én örülök neki, hogy így van. Bár rengeteg
a rendelkezésre álló információ, én mindig úgy érzem, hogy szerdán mindig jól
jön az új impulzus. És ha nem jön, az baj… Amúgy is félév vége van, amúgy is amellett,
hogy egyre jobban belejövök ebbe a konnektív tanulásba, egyre jobban fáradok is…
Szóval várom a szerdát! (Na meg a kommenteket… ha még van valakiben
hozzáfűznivaló a témához… )
![]() |
Forrás: http://bit.ly/IFnrqO |
Forrás:
Kovács Ilma (2011): Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveiben. URL: http://mek.oszk.hu/09100/09190/09190.pdf
Kovács Ilma (2011): Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveiben. URL: http://mek.oszk.hu/09100/09190/09190.pdf
Kedves Teréz! Nagyon jól jött nekem az összefoglaló a nyílt oktatásról, mert már amikor írtam a saját bejegyzésemet, úgy éreztem, hogy az általam tanultakban kicsit összemosódik ez a fogalom az adaptivitással. Most már elég jól elkülönül. A közoktatásban először az alternatív iskolák kapcsán beszéltek erről az oktatási formáról és egyértelműen szembeállították a zárt oktatással. Manapság pedig az adaptivitást próbálják bevinni a közoktatásba. Erről születtek nagyon jó írások Rapos Nóra és M.Nádasi Mária tollából. A nyílt oktatással kapcsolatos kételyeket megfontolásra alkalmasnak tartom, érdekes felvetések!
VálaszTörlésKedves Teréz!
VálaszTörlésNekem is hosszúnak tűnt ez a két hét, hogy tulajdonképpen egymás folytatása (ismétlése?) volt, és már annyi mindenről beszéltünk, annyi mindenhez szóltunk hozzá, hogy egy kicsit elfáradtam, vagy legalábbis elmondtam lassan már mindent... Így jó volt ezt a bejegyzésed olvasni, mert egy kis színt vitt a témába.
A nyitott egyetemekről, illetve az egyik mondatodról ("és sokkal jobban, gyorsabban alkalmazkodnak a munkaerőpiac elvárásaihoz, mint a hagyományos képzési intézmények") az jutott eszembe, hogy pár hónapja Hollandia felnőttképzéséről tartottam egy kiselőadást. A téma kutatása során találkoztam azzal, hogy az egyik speciális ottani felsőoktatási "irányzat" (illetve néhány népfőiskolai kurzus) a kompetencia-alapú oktatás helyett, a képesség-alapú képzésre helyezte át a hangsúlyt. Mivel a céljuk a munkaerő-piac igényeinek kielégítése volt. Tehát pontosan az általad említett mondatra törekedtek ők is, habár kicsit formálisabb keretek között.
Kedves Melinda! A holland példának nincs közoktatási változata? Érdekelne, hogy mit takar a képesség alapú képzés?
TörlésKedves Melinda!
TörlésÉn a Svédországot vizsgálgattam. Ott is igen jó kezdeményezések vannak. Azt hiszem szerte Európában. A kérdés, nálunk miért nem? Ajánlom figyelmedbe (remélem van hozzá szerencséd) Striker Sándor gondolatait a kultúra és felnőttképzés kapcsán. Azt hiszem nem eszköz, pénz kérdés az egész.:)
Kedves Marianna!
VálaszTörlésKimondottan a felnőttoktatással foglalkoztam Hollandia esetében, így őszintén szólva a közoktatást meg sem néztem.
A felnőttoktatás területén így foglalnám össze a lényegét:
A holland felnőttképzés estében a szakmai képzés nem tudta követni munkaerő-piaci szükségleteket (igényeket), vagyis a képzésekben résztvevők nem azt tanulták, amire a gyakorlatban ténylegesen szükségük volt. Így a kompetencia-alapú oktatás helyett, az adott területhez kapcsolódó képességek oktatására helyezték a hangsúlyt.
Bővebben itt olvasható róla, a 28 oldal közepétől: http://www.asz.hu/tanulmanyok/2009/a-felnottkepzesi-rendszerek-hatekonysaga-nemzetkozi-osszehasonlitasban/t312.pdf
Kedves Teréz!
VálaszTörlésBennem is felmerült a kérdés, hogy mi lenne ha a témahetek több hetesek lennének, hiszen sokkal több információnak tudnék utánanézni. Viszont ehhez olyan előadások is kellenének, ami többlet információval szolgálnak. Hiszen Szandra előadásában elhangzott információk egy részét már mi magunk is megállapítottuk (pl: időigényesebb a részvétel, technikai eszközök megismerése).
Kedves Gabi! Én is pontosan így érzem! Bár ha valósan inspirátorokkal működnénk, akkor egy-egy kevéssé tartalmas előadáson is átlendülhetnénk. Új impulzus nélkül azonban kisebb a tudás konstruálás hatékonysága...
TörlésKedves Teréz! Nagyon jó, hogy leírtad a nyílt oktatást ilyen részletesen, mert magam is dilemmákkal kűzdöttem velük kapcsolatban. A lehetőség biztosítása persze nagyszerű, de bennem az vetődik fel, hogy tényleg minden réteg számára elérhetővé teszi az oktatást? Hiszen modern technikát követel, aminek a beszerzéséhez pénz kell, amihez jó állás, amihez pedig végzettség, és tanulás. Tehát számomra is valahogy bebizonyosodni látszik, hogy ezek inkább a már iskolázott rétegnek szólnak.
VálaszTörlésKedves Tünde!
TörlésÖrülök, ha hasznosnak találtad - látszik, mennyire mások vagyunk mindannyian. Én pont azt hittem, hogy ezzel keveset teszek hozzá a közös tudáshoz, és lám, mégsem. (Ez amolyan kényszeresen megírt blogra sikerült.)
Az elérhetőség - én is az esélyt emeltem ki. Bár én a gondolatmeneteddel nem feltétlen értek egyet - szerintem nem a pénz és jó állás, illetve az emögött álló végzettség eredményezi, hogy az iskolázottabbak vannak benne inkább a felnőttképzésben, hanem a tanulási kultúra, motiváció, amit elsajátítottak. (Persze a pénz kérdést nem szeretném bagatelizálni...)
"A témahét két hetesre sikerült. Vagy csak én érzem így? Nem örültem neki." Igen, közel ugyanaz a téma, és elég sok átfedés született a blogokban és kommentekben is. Egyre biztosabbnak látom azt a felvetésemet beigazolódni, hogy talán érdemes lenneúgy 2 hetesre csinálni a témaheteket, hogy mikor a végére értünk kezdjük előlről. Bár ehhez nem egy félévre lenne szükségünk...
VálaszTörlésTalán az átfedések hoztak néha nehéz kommenteket... Annak ellenére, hogy a konnektivizmus vitatható téma, azt hiszem, kevéssé mertünk belemenni, kritizálni, produktívan hozzászólni. Ezért lett a két hét inkább helyben topogás.
TörlésFelvetésed (visszatérés) érdekes, de én nem kezdeném elölről a kurzust...:)
A két hetes témahét kicsit hosszúra sikeredett. Nem biztos, hogy a témával volt baj, csak kevés inspirációt kaptunk hozzá. Na meg lehet, hogy bátortalanok voltunk, igazi kritikákat és véleményeket megfogalmazni. Véleményem szerint a blogírás nem okozott senkinek gondot, inkább kommentelni volt nehéz, mivel már többször körbejárjuk ugyanazt a témát.
VálaszTörlés