Open education - válasz az igényre (?)

A hét témája a nyílt oktatási formák és jó gyakorlatok voltak. A témahét első bejegyzésében egy „speciális” jó gyakorlatra (KONNEKT), vagyis az előadó kutatási eredményeire reflektáltam. (Nagy sajnálatomra hozzászólás nem érkezett hozzá, és még az „ok” is várat magára abban a bizonyos táblázatban.) Bár a második bejegyzésnek visszatekintőnek kellene lennie, én már nem szeretném lehúzni a századik bőrt is a csoportunkról, így inkább a téma első felének, vagyis a nyílt oktatásnak szentelném a bejegyzésem.

Forrás: http://bit.ly/IOc56b

A nyílt oktatási forma gondolata már világszerte elterjedt, és dinamikusan változó világunkban egyre nagyobb teret hódít meg magának elsősorban a felsőoktatás és a felnőttképzés területén (a közoktatásban feltehetően a jövőben sem fog, de szerintem ez nem is baj).

A nyílt oktatás tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom, mely magában foglalja mindazon képzési formákat, ahol a cél a belépési korlátok megszüntetése. A nyitottság fogalma külső- és belső szempontból is megközelíthető (Kovács Ilma). A külső megközelítés szerint a nyitott képzések célja az iskola által kialakított társadalmi szelekció kiküszöbölése, az egyéni érdekérvényesítés támogatása. Egyenlő esélyt kívánnak biztosítani minden réteg számára a tanuláshoz, továbbá társadalmi nyitottságot biztosítanak azáltal, hogy jellemzően nem szabnak meg bemeneti feltételeket. A nyitott képzések gyakran nem rögzítik a tanulás megkezdésének dátumát, a tananyag elsajátításának időtartamát, és a vizsga időpontját sem, lehetőséget biztosítanak a résztvevőnek a rugalmas időszervezésre, ütemezésre. A nyitott képzési rendszerek élenjárnak a modern technológiák képzésbe történő beillesztésében. Jellemzően modulrendszerű a felépítésük, és sokkal jobban, gyorsabban alkalmazkodnak a munkaerőpiac elvárásaihoz, mint a hagyományos képzési intézmények. (Fontos azonban megjegyezni, hogy a nyílt képzés a hagyományos formális oktatás mellett, és nem annak alternatívájaként működik!)

Belső szempontból a nyitottság abban áll, hogy a fenti tényezők ellenére (vagy mindezek mellet) a tanuló egy jól tervezett rendszer része, mely keretet kínál számára, de ugyanakkor biztosítja számára az önirányítás szabadságát. A képzőintézmény nyitott atekintetben is, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a tanuló munkájának alakulását (tutorok, facilitátorok jelenléte), alkalmazkodva tanulási ritmusához, egyéni fejlődési igényéhez. A programnak része egy folyamatos visszacsatolást biztosító értékelő rendszer is, mely a tanulót nem hagyja magára!

A nyílt oktatás létrejöttének hátterében egyszerre állt társadalmi és munkaerő-piaci igény. Társadalmi igény: az esélyegyenlőség megteremtése, munkaerő-piaci igény: a gyors és hatékony tanulás lehetőségének megteremtése. A nyitott képzések az információs társadalom sajátosságainak tekinthetők, annak ellenére, hogy nem csak a távoktatás és az elearning típusú képzések tartoznak ide, hanem pl. a Mindentudás Egyeteme program is egyfajta nyitott képzésnek tekinthető.

Forrás: http://bit.ly/IRcS3c

A nyitott oktatás legfőbb jellemzője tehát a rugalmasság, a tanuló igényeinek figyelembe vétele (vagyis a résztvevő, tanulóközpontúság), a tanulási folyamat középpontba helyezése, a pedagógus szerep átalakulása. Egyszóval alappillér az adaptivitás. 

Amíg az előadást hallgattam és ezeket a sorokat leírtam, folyamatosan egy dolog járt a fejemben: valós szabad hozzáférésről beszélünk-e? Azt gondolom, hogy a kulcsszó - mint a legtöbb információs társadalommal kapcsolatos témában - itt is az esély, a lehetőség. Vagyis valóban bárki részt vehet egy nyitott képzésben, de ott van a „ha” – ha akar, ha megvan hozzá a motivációja és a nagyfokú önállósága, valamint ha megvan számára a megfelelő infrastrukturális keret. Az hogy a „ha”-k közül melyiknek van nagyobb súlya, nem veszem elő megint…

De érdekesnek tartanám megvizsgálni, hogy kik azok, akik a nyitott képzésben részt vesznek. Azt gondolom, hogy ahogy általánosságban elmondható a felnőttképzésről, hogy többségében már magasabb iskolázottsággal rendelkező személyek kapcsolódnak be az élethosszig tartó tanulás folyamatába, úgy igaz ez a nyitott képzésre is. Vagyis (részben) hiába a nemes cél, hogy ilyen formában lehetőséget biztosítsunk azok számára a tanulásra, aki valamilyen oknál fogva kimaradtak az oktatásból/nem tudnak bekapcsolódni a képzésekbe, nem biztos, hogy az általunk „elvárt” célcsoport jelenik meg a résztvevők között. (Persze lehet, hogy nincsen elvárásunk..:))

A nyílt oktatás témájának tárgyalása közben majdhogynem a Távoktatás és e-learning című kurzusomon érzetem magam (éljen a kapcsolatok megtalálása a képzési hálótervben), de nyilvánvalóan nem véletlen, hogy az Információtudomány és média a XXI. században című kurzusban is tárgyaljuk ezt a témakört. A nyílt oktatás napjainkban egyre nagyobb szerepet kap, a szabad hozzáférés, a tudás megosztás és tudás konstruálás az információs társadalom jelszavainak (kifejezéseinek) tekinthetők. A nyílt oktatás pedig erről szól. Számtalan jó gyakorlattal, kisebb- és nagyobb népszerűségnek örvendő tanfolyamokkal, kurzusokkal szerte a világban.

Nem tudok nem reflektálni a konnektivizmusra. A csoportunk álláspontja egyre inkább afelé hajlik, hogy nem tanuláselmélet a konnektivizmus, és azt gondolom, hogy a nyílt oktatásról való diskurzus is ezt támasztja alá. Miért? Mert számtalan nyílt oktatási forma létezik, ahogy ezt fent is jeleztem: kezdve az online előadássorozatoktól az e-learning keretrendszerekben szervezett tanfolyamokig, és ezeknek egy szeletét, egy formáját jelentik a konnektivista kurzusok.

Bár… vajon egy konnektivista kurzus tényleg bárki számára nyitott? Sokat gondolkodtunk arról, hogy vajon milyen előismeret szükséges (bemeneti feltétel, kimondva vagy kimondatlanul) egy-egy konnektivista kurzusba való belépéshez. A vélemények megoszlanak. Én azok táborát erősítem, akik azt mondják, hogy nem elég a belső motiváció, bizony esetenként megfelelő háttértudás (és nem a digitális kompetenciára gondolok) szükséges a konnektivista kurzusokban való helytálláshoz. Vagy talán csak a bátorságomon/motivációmon múlna, hogy belépek-e egy hőtannal kapcsolatos konnektivista kurzusba? Akkor én gyáva vagyok:)

A témahét két hetesre sikerült. Vagy csak én érzem így? Nem örültem neki. Sok bejegyzésben olvastam, hogy jó lenne, ha a témahetek nem egy hetesek lennének. Én örülök neki, hogy így van. Bár rengeteg a rendelkezésre álló információ, én mindig úgy érzem, hogy szerdán mindig jól jön az új impulzus. És ha nem jön, az baj… Amúgy is félév vége van, amúgy is amellett, hogy egyre jobban belejövök ebbe a konnektív tanulásba, egyre jobban fáradok is… Szóval várom a szerdát! (Na meg a kommenteket… ha még van valakiben hozzáfűznivaló a témához… )

Forrás: http://bit.ly/IFnrqO

Forrás: 
Kovács Ilma (2011): Az elektronikus tanulásról a 21. század első éveiben. URL: http://mek.oszk.hu/09100/09190/09190.pdf