Digitális eszközök és digitális kultúra viszonya 2.

„A digitális kultúra összetett és bonyolult fogalom.” Idézet egy másik blogból. Talán kicsit közhely, nem? Hiszen minden kultúra bonyolult és összetett. Vajon a digitális még jobban? Azért mert sok kultúra (értsd nemzeti) keveredik benne? Vagy nem keveredik, mert ez felettük áll? Vajon a digitális kultúra és a kultúra digitalizációja ugyanazt a jelenséget fedi? És hogyan járulnak hozzá az eszközök a digitális kultúra fejlődéséhez vagy a kultúra digitalizációjához? Ezek a kérdések foglalkoztatnak akkor, mikor elkezdem újra koptatni a klaviatúrámat.

Forrás: http://www.itbusiness.hu/data/cms181213/22_quantumuniverse.jpg

Mielőtt behoznám a „digitális” jelzőt, ismételten inkább megnézném azt a fogalmat, ami elé odatesszük, bár tudom, már mindenkinek (legalábbis andragógus olvasóimnak biztos:)) a könyökén jön ki a szűk és tág értelmezés, így csak röviden. Olyannyira röviden, hogy nem mennék bele, hogy melyik filozófus, antropológus, esztéta stb. mit gondol róla/bele, ismét „csak” az értelmező kéziszótárhoz nyúlnék: „Kultúra: az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége.” (Tényleg elég tág fogalom…) A kultúra az, ami által az egyén társadalmi lénnyé válik.

Kérdés: a digitális kultúra az információs társadalom (digitális állam) sajátos kultúrája, vagy a hagyományos kultúrák egy szelete?

Válasz: is-is. Rab Árpád írása a digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúráról így ír: „A digitális kultúrát a „hagyományos” kultúra egyre nagyobb szeletet jelentő részének tekinthetjük, önmagában azonban nem értelmezhető és nem jöhet létre. A digitális kultúra a kultúra része, minden olyan kulturális objektum (és az általa hordozott jelentés) összessége vagy rendszere, ami digitális platformon létezik, függetlenül attól, hogy digitális úton jön létre, vagy digitalizálták.” Rab a digitális kultúrának a következő nagy részterületeit azonosítja:

1) Az eléréshez technikai eszköz szükséges – vagyis ide tartozik minden eszköz (számítógép, PDA, digitális fényképezőgép, videokamera stb.), mely a kultúra elemeit elérhetővé teszi!

2) A digitális kultúra értékteremtő használatának képessége – ez a múlt héten tárgyalt digitális kompetencia, digitális írástudás (bejegyzéseim itt és itt.), az elérés és a megértés képessége.

3) Digitalizálás – könyvtárak, múzeumok (stb.) gyűjteményének digitalizálása.

4) A digitális úton, illetve digitális platformon létrejött kulturális elemek.

Jelen témahéten az eszközök kerültek előtérbe (egyes pont). Azt gondolom azonban, hogy ezek önmagukban nem vizsgálhatók. Az eszközök fejlődnek, újabb és újabb lehetőségeket, tereket nyitnak meg a felhasználók előtt, önmagukban azonban nem elegek a (digitális) kultúra fejlődéséhez, fejlesztéséhez. Azt gondolom, hogy az értékteremtő használatra való képesség sokkal, de sokkal fontosabb a kultúraépítés szempontjából. Miért gondolom ezt? Feltételezésem szerint (de lehet, tévesen) például a facebook elsődleges célja (a reklámokon és gazdasági érdekeken túl) közösségi, társasági oldalnak lenni. Azt gondolom, szűk az a réteg, aki ezen „túl lát”, és mondjuk tanulásra használja a felületet, akár mint a KONNEKT vagy hasonló csoportok tagja, akár úgy, hogy szakmai oldalakat jelöl ismerősnek és/vagy likeol, hogy informálisan képezze magát. Pedig a lehetőség benne van. Melyik megoldás/felhasználás inkább a kultúrafejlesztő? A második, nem? Amikor nem „csak” ismerősöket keresünk és „kukkolunk”, hanem közösen értéket (legalábbis közösségünk számára értéket) teremtünk. Elhangzott az előadáson, hogy a facebook használatához nem szükséges különösebb intelligencia. Azért úgy vélem (és a Tanár Úr is úgy vélte:)), hogy ha tudatos használatról beszélünk (nem csak biztonsági és adatvédelmi beállítások tekintetében, hanem például szemetelés vs. tudás/érték megosztás), akkor szükség van egy bizonyos fokú intelligenciára – avagy digitális kompetenciára?

De térjünk vissza az eszközökre. Előző bejegyzésemben a bemutatott alkalmazások mindegyikére próbáltam reflektálni: ismerem/nem ismerem, használom/jelen vagyok/nem használom, szükségem van rá/nincsen, tudom használni/nem tudom használni stb. Ebben a bejegyzésben ezen a szinten szeretnék túllépni, és atekintetben megvizsgálni az egyes lehetőségeket, hogy azok a digitális kultúra fejlődéséhez miként járulnak hozzá.

Közösségi oldalak: facebook, google+, linkedin. Oldalak, melyek célja közösségek kiépítése, vagy már meglévő közösségek „digitalizációja.” Megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a teljesen új típusú közösségek létrejöttét hangsúlyozzák egy-egy közösségi felület esetében, mások a már meglévő közösségek esetén a kapcsolattartás lehetőségét emelik ki. Konkrét példaként áll előttem a KONNEKT csoport, mely esetemben egy új közösséget jelent, „valós” digitális kultúrával – a tagok közül mindössze két embert ismerek személyesen (az idő múltával elhulltanak legjobbjaink…). Az ötéves érettségi találkozó megszervezése céljából létrejött csoport azonban digitalizált közösség, hisz mindenkit ismerek személyesen is.

Hogyan segítik/szolgálják ezen közösségi felületek a digitális kultúra fejlődését? Véleményem szerint leginkább úgy, hogy lehetőséget teremtenek a digitális közösségbeli lét megélésére. Az egyén a kultúra által válik társadalmi (közösségi) lénnyé, a közösség pedig kultúrát teremt. (Amolyan tyúk-tojás kérdés ez is?). Tehát bár mint eszköz(ök)ről beszülünk, nem lehet eltekinteni azok kommunikációs funkciójától, legyen szó egy, kettő vagy akár több irányúról (mármint kommunikációról). A kommunikációnak pedig alapvető elemei a közlő, a befogadó és az információ (na meg a csatorna). Vagyis az információs társadalom alapját jelentő „információ” közlésének, befogadásának a tereként is hozzájárulnak ezen oldalak a kultúra fejlődéséhez.

Több kommentben merült fel, hogy a „szemét” is éppúgy megjelenik a közösségi hálózatokban, mint az „értékes” információ, s ezáltal akár kultúraromboló-hatással bírhat a felület. Úgy gondolom, hogy minden (!) technikai eszköznek vannak hibái – mondjuk itt az, hogy nem szűr helyesen? Definiálni kéne a szemét és az érték fogalmát? Hát szerintem ez igen nehézkes volna, s talán nem vezetne sehova. Az érték, s így a szemét is szubjektív fogalom. Érték, ami az egyén megítélése szerint saját szükségleteit, igényeit kielégíti, elvárásainak megfelel. A szemét éppen az, ami ezzel ellentétes. Ha csak a marketinget tekintjük – egy-egy célcsoport számára más és más termékekkel közvetítenek értéket (hiszen a társadalom heterogén). Ugyanígy a digitális társadalom is heterogén, tagjai számára az érték fogalma nem azonos. Így a szemét megjelenése elvárja az egyéntől a szelektáló képességének fejlesztését, de nem gondolom, hogy önmagában a digitális kultúra „romlásához” vezetne.

Összességében tehát én a közösségi oldalakra, közösségi fórumokra, mint a digitális kultúra alapjaira tekintek. Persze kérdés: amíg nem voltak, nem volt digitális kultúra? Én úgy gondolom, hogy kategorikusan nem mondhatjuk, hogy nem. Ámde a fejlettsége és fejlődése talán innen datálódik.

Következő „csoport” (részben maradva a közösségnél): közösségi tartalom (pl. wikipédia), közösségi dokumentumok (pl. prezi, slideshare, googledocs). Magam számára a tudástérképemben (lásd itt) úgy tettem különbséget a két eszközcsoport között, hogy a közösségi tartalmat közösen szerkesztjük (ezek a kollaboratív felületek), a közösségi dokumentumok pedig a megosztott, de egyénileg létrehozott dokumentumok. (A beosztás és definíció kicsit talán sánta, amennyiben a google dokumentumokat sokszor közösen szerkesztjük…) Hogyan szolgálják ezek az eszközök a kultúra fejlődését? A tudás megosztás, az információ megosztás a digitális kultúra kulcsfontosságú tényezője szintén. Ezen eszközök a gyors, egyszerű és hatékony megosztás, megvitatás platformjai lehetnek. Egy google dokumentum segítségével akár könyveket is megoszthatunk – digitalizálhatunk, de ezen a digitális platformon új kultúra-elemeket is létrehozhatunk.

Blogok és mikroblogok. Az önkifejezés egy sajátos színterét jelentik. A túlkínálat elemei azáltal is, hogy kifejezhetjük magunkat máshol is (pl. facebook, linkedin iwiw), attól függően kinek milyen a kifejezőkészsége. ÉS a túlkínálat „áldozatai” azáltal is, hogy mennyi-mennyi szolgáltató kínálja felületeit saját blogunk létrehozására (blogspot.com, blog.hu, tumblr.com, wordpress.org stb). Mérlegelünk, választunk, elkészítünk, közzéteszünk. Olvasunk, hozzászólunk, egyetértünk, vitatkozunk. Tudást (?) osztunk meg, alakítunk át, interakcióba lépünk, közösséget formálunk. Vagyis? Digitális kultúrát fejlesztünk – az eszközök segítségével.

Azt gondolom, hogy nem érdemes tovább részletezni, mi hogyan szolgálja a digitális kultúra fejlődését. Hiszen egyik eszköz létrehozása esetén sem volt cél a rombolás, vagy bármilyen negatív hatás elérése (ugye tényleg nem?). Mindegyik platform, eszköz és alkalmazás egy minőségileg új szintet kívánt elérni, megnyitni a felhasználók előtt. A digitális eszközök felhasználásában azonban már vannak különbségek (a heterogén felhasználói csoport következtében). Önmagában az eszköz nem rossz (nem ördögtől való), a felhasználás lehet hibás/kevésbé hatékony/romboló.

A csoport első blogbejegyzései sok esetben úgy záródtak, hogy a szerző reméli, hogy a hét végére, vagy a kurzus végére már több eszközt tud/fog használni, regisztrál is rá. Hm… Lehet, hogy nem vagyok tudatos információs társadalombeli állampolgár, mert én nem kezdtem el használni az összes megemlített eszközt. Vagy mit nevezünk használatnak? Megnézegettem a honlapokat, lehetőségeket (amiket eddig nem ismertem). De nem regisztráltam (újonnan) sehol. (Jó, az ELTE e-Portfóliómat elkészítettem, a Linkedin profilomat pedig kicsit frissítettem.) Mert úgy érzem – most (!) nincs rá szükségem.

Talán sajátos fogyasztói magatartás, hogy hallottunk sok-sok eszközről és alkalmazásról (valaki azt említette, hogy harmincnyolcról – bevallom, én nem számoltam), kétségbeestünk, hogy le vagyunk maradva, és azonnal pótolni akarunk. Persze ez szép! Ha megkönnyíti a munkánkat, tanulmányainkat, a mindennapjainkat, ha valóban szükségünk van rá. De csak azért, mert jól hangzik, vagy azért, mert az előadáson igen szép és rózsaszín megvilágításba került minden felület, alkalmazás és eszköz – mi meg itt-ott elég elmaradottnak lettünk beállítva… Annyira nem szégyelltem el magam, hogy nem használom a @facebook.com címemet, pedig tudom, hogy van. Azért sincs hiányérzetem, hogy még nem osztottam meg fényképet a panoramion, hogy mások szebbnek lássák a lakóhelyemet. (Hát pedig szó ami szó, vannak szebb oldalai, mint amit az online térkép mutat (elárulom: Almásfüzitő-felsőn lakom: http://bit.ly/AxWRsh)). A geocaching alkalmazások sem keltettek bennem azonnali vágyat atekintetben, hogy regisztráljak, s ezentúl így túrázzak – főként mert amúgy sem nagyon szeretek (csak kis séták…), vagyis nincsen hiányérzetem. Ellenben a facebookon nem csak ismerős-keresés céljából vagyok jelen, rendszeresen használom a google dokumentummegosztót is. Nem mondom, hogy blogot írni a kurzus után is fogok (de ki tudja), és a Twitter sem feltétlen az a fórum lesz, ahol megmaradok, de most szükségből használom ezen felületeket is. Ez kevéssé digitális állampolgár hozzáállás? Talán. De szerintem a digitális állampolgár is fogyasztó, az információs társadalom is fogyasztói társadalom. Így a túlkínálatban szelektálni tudni kell, nem csak az információk, de az eszközök terén is. (Optimális esetben a laptopomat sem cserélem annyiszor, ahányszor új modell jön, így közösségi portált sem változtatok mindig, ha megjelenik egy új.)

A digitális kultúra jellemzői (Rab Árpád tanulmánya alapján): interaktivitás, interkonnektivitás (folyamatos kapcsolatban maradás), komplexitás, szóbeliség és írásbeliség összefonódása, sebesség, megfoghatatlanság, konvergencia (platformok összefonódása), megjósolhatatlanság, multitasking. Az előadás során bemutatott eszközök és alkalmazások többsége ezen jellemzőkkel bír, vagy megvalósulását lehetővé teszi – ha a felhasználó is úgy akarja. Hiszen a digitális kultúra nem összekapcsolt számítógépek, eszközök és „halott” információk, hanem élő emberek és az őket érdeklő tudáselemek hatalmas, innovatív, dinamikus hálózata.

Forrás: http://www.rentit.hu/dinamikus_kepek/Cikkkepek/18_social_network_neilpetersen_com.jpg

Felhasznált irodalom:

Ferencz Bettina és Rétfalvi György: (2011): Közösségi hálózatok és médiadisztribúció. URL: http://www.mediakutato.hu/cikk/2011_03_osz/03_kozossegi_halozatok_mediadisztribucio/01.html. Utolsó letöltés: 2012. március 18.

Rab Árpád (2007): A digitalizált és a digitális platformon létrejött kultúra. URL: www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/11_Rab_digikult.pdf. Utolsó letöltés: 2012. március 18.

Ropolyi László (2006): Az internet természete. Typotex Kiadó. URL: http://bit.ly/w4wYmg. Utolsó letöltés: 2012. március 18.