A-nak,
a következő
konnekt csoportnak,
és azoknak,
akik olvastak és dolgoztak velem
Elterveztem,
hogy nem írok záró bejegyzést, mert minek, ráadásul a nagy fekete pontot is
kitettem már. Mit összegezzek, mikor már a konnektivista témahéten összegeztem.
De ma hazaértem a félévzáró, értékelő beszélgetésről, aminek akkor lett vége,
mire a beszélgetés végre elkezdődött, és ennek eredményeképpen sok összegző
gondolat maradt a fejemben. Továbbá mikor bekapcsoltam a gépemet, az egyik
csoporttársam e-mailje várt, hogy tanul a jegyzeteimből és olvassa a blogomat (=készül
a vizsgára), és milyen jó így tanulni, és nem írok-e egy záró bejegyzést. Hát
akkor írok, karakterek számolása nélkül (eddig sem számoltam:))!
Ha visszatekintek az első bejegyzésemre, akkor azt hiszem elmondhatom:
nyitott voltam. Nem féltem a karakterektől, a ustreamtől és a fogalomtérképtől,
vagy csak nem írtam le (mert szerintem ez ciki!). Ha igényeltem is, hogy
tanítsák meg nekem, hogyan használjam ezt a sok web 2.0-s eszközt, utólag azt
mondom: jó, hogy nem tették és jó, hogy nekem kellett… Mindig is önfejű és
önálló voltam, és azt gondolom, hogy a kurzus során használt eszközök,
módszerek nem taníthatók. Csak tanulhatók… Szóval Te, ki nyitánynak olvasod a
bejegyzésemet: „no para”, nézz utána, tapasztald meg, légy nyitott – és ne
hagyj fel minden reménnyel:) (Még ne!! ;)
A kurzus során tíz témahét volt. Volt eleje és volt vége. Volt ritmusa
és volt tartalma. Azt gondolom, hogy ez a hossz
ideális volt. Gondolhatjuk, hogy pont mire belejöttünk, akkor lett vége.
Szerintem éppen ez a jó! A kurzus célját leginkább abban látom (de lehet, hogy
a teljesítésem hibás volt), hogy tanuljam meg használni az eszközöket,
sajátítsam el az információs társadalomban elfogadott és elvárt szemléletet,
tanuljak meg digitális állampolgárként tanulni. Ennek a „folyamata” volt a
kurzus. Megtanultam a végére tanulni, használni az eszközöket, és talán
digitális állampolgári szemléletet képviselek – vagyis elértem a célt. (Lehet,
hogy a tananyagból nem tudnék levizsgázni…)
A tartalom: azt gondolom ez
is nagyon ideális volt. Korábbi bejegyzésemben vitattam, hogy szerintem a
konnektivizmus nem tartalomfüggetlen, vagyis nem alkalmazható minden témában.
De ebben a témában (Információs társadalom és média a XXI. században) igen.
Ehhez mindenki hozzá tud szólni, mert van alaptudása (vagy remélhetőleg
megalapozott véleménye), tud miből építkezni. A téma tíz hét alatt talán nem
kimeríthető… Én azt gondolom, hogy első körben mindenképpen!
Irányítás,
vezetés: azt gondolom, hogy egy csoport sosem lesz teljesen önirányító. Egy
csoport mindig kitermeli magából a vezetőt, az irányítót, ha nem kapja meg. Egy
konnektivista csoportban is kell, hogy legyenek ilyen személyek. Az
inspirátorról már sokat értekeztem: ki lenne jó, ki nem, ki volt, ki nem. Azt
gondolom, hogy egy formális oktatási környezetben nagyon nehéz megtalálni az
ideális személyt. A tanár, mint inspirátor – borzasztó lett volna. Hiába
törekszik a tanár partneri viszonyra a hallgatóval, a formális oktatási
rendszerben messze még a cél. Egy hallgató nyakába nem lehet ekkora
felelősséget akasztani azt hiszem. Talán ha a csoportban több külső tag is megjelenik,
akkor lett volna esély jó inspirátort találni. Külső tagoknak azonban híján
voltunk. Miért? Nem tudom, milyen volt a marketing. Nem tudom, hogy vajon a
téma megnyerő-e vagy inkább a módszertan, és kinek mi lehet inkább motiváló
atekintetben, hogy csatlakozzon.
A külső tag meddig külső?
Amíg nem csatlakozik. Utána csoporttag. A csoportnak a heterogenitását növeli.
Korábban azon az állásponton voltam, hogy a módszertan talán homogén csoportban
(egyező előzetes tudás mentén) jobban alkalmazható és működtethető, de a kurzus
végén, tapasztalva a külső szem jelenlétét, ezt cáfolom. Részben. Nekem
hatalmas lendületet adott, hogy Kulcsár Zsolt olvasta egy-két bejegyzésemet és
hozzászólt (fontos azonban hozzátennem, hogy külső személyként tudni kell úgy hozzászólni,
hogy az előrevivő legyen és helyénvaló legyen!), hatalmas lendületet adott, ha
olyan emberek elismerését vívta ki magának egy-egy bejegyzésem (és ezzel én
magam is talán), akikre felnézek, vagy akiknek véleménye számít. De az is nagy
lendületet adott, ha olyan vitákba keveredhettem bele, ahol objektív (!!! és ez
nagyon fontos!!!) érvek ütköztek egymással, valós tudás épült és vélemény formálódott.
Azt hiszem, nekem ezért érte meg a csoportba csatlakoznom!
A csoportról: azt gondolom,
hogy bár megfogyatkozott a létszám (2/3-os leszakadás), a kis csoportban is
szelektáltam. Nem azért, mert nem volt időm, hanem mert nem volt mindenhol
információ. Azokat a blogokat szerettem, és azokhoz szóltam hozzá, ahol volt
önálló gondolat, ahol nem az órai jegyzet(em) köszönt vissza. Ha a gondolat/vélemény
bizonytalan is, de saját, akkor arról van mit beszélni. A szakirodalmat
kritikusan kell nézni, reflektálni kell rá. Csak így lehet tudást építeni. Ja,
és hogy ez a tudás közös-e?
Szerintem nem. Segítünk egymásnak a tudás építésében, de nem közösségi tudást
viszünk magunkkal, hanem egyéni tudást (mely jó esetben képességekkel,
készségekkel és helyes attitűddel párosul).
De meggondolandó, amit Kovács Ilma említett, hogy a tavalyi csoport
sokkal inkább egy posztgraduális képzés részeként javasolná ezt a kurzust.
Vagyis még jobban kitolná? Persze lassan az Y-generáció jut oda, de jelenleg
ezen képzésekben inkább x-ek vannak jelen. Bár én azt gondolom, a
konnektivizmus nem korfüggő. A konnektivizmushoz érettnek kell lenni,
kritikusan kell gondolkodni, önállóan kell tudni dolgozni (mert ez nem az a
csoportmunka…) és hatékonyan kell tudni menedzselni az időt. Ha ez megvan,
akkor pedig nyitott módon bele kell vágni!
A kerekasztal
beszélgetésről hazafelé jövet először játszottam el a gondolattal, hogy
csatlakoznék a legközelebbi konnekt csoporthoz. Az egy év múlva lesz. Hát majd meglátjuk.
Inspirátorként? Nem merném vállalni. De megosztanám a jegyzeteimet. Újra
írnék-e blogot ezen témákról? Hát nem. De jó lenne, ha mondjuk hivatkoznának a
blogomra:) Olvasnék és kérdeznék. És lehet, hogy ez egy-egy bejegyzés
elkészítéséhez is kedvet adna. Ha a blogom egy év múlva újraéled, akkor az azt
jelenti: ismét vettem a bátorságot:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése