Gyorsblog. Ez a címe a
dokumentumnak, amibe a jegyzetet készítettem. Ha egy konnektivista csoportban a
téma a konnektivizmus, az mindig ingoványos talaj, hiszen sok lehet benne a
szubjektív elem. Az érintettség nem csak a KONNEKT csoportban ért el, hanem a
CMI-ben is. És bár alapelvárás a tudományos igényű bejegyzés, én most mégis más
stílust veszek elő (előre szólva, a sértődést kéretik kerülni!), hátha az amúgy
karácsonyi és év végi forgatagban elvesző társaim felkapják a fejüket, és
véleményt nyilvánítanak, hiszen érintettek.
Az
első megjegyzésem a témahónap elején feltett kérdéseimtől független: a belső motiváció és idő problémájára reflektálnék,
mint a konnektivizmus alapfeltételei – sorrendben vagy anélkül. Korábbi
tanulmányaim során bár közös megállapításra jutottunk, hogy a konnektív tanulás
időigényes forma, de a belső motiváció megléte nélkül az idő önmagában semmit
nem ér. Vajon igaz ez fordítva is: hiába a motiváció, ha egyéb dolgaink következtében meghalni sincs időnk, nemhogy bejegyzést írni, webináriumot
tartani, tudást építeni?
Magamnak
is feltettem ezt a kérdést a hónap során többször, lévén témafelelős a nevem,
és arra jutottam, hogy bár a naptáramban alig vannak üres órák, a baj nem ezzel
van. Hanem a motivációval… az hiányzik sajnos! Ha minden teendőmet sorba
állítom, és sorrendiséget alakítok, akkor bizony a szűkös idő keretbe is van,
ami bekerül, és van, ami nem. Sokan kérdezik tőlem: „Teréz, hogy tudsz ennyi
mindennel foglalatoskodni” – és én mindig csak ennyit mondok: „De hát
mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, nekem is huszonnégy óra a nap!” És
akkor felmerül a kérdés: talán utoljára írok? Talán igen. Talán nem, hiszen még
a karácsonyi nagytakarítás után és a sütés-főzés közben is van egy „gyorsblogra”
időm.
Hogy
hol veszett el a motivációm? Talán ott, hogy nem motiváljuk egymást! Szakértői csoport ide vagy oda, azt
hiszem, nem mondhatjuk ki (4 hónap tanulsága alapján), hogy egy ilyen körben a
konnektív módszer jobban működik (bár hipotézisünk volt talán).
De
feltehetném a kérdést a múlt havi bejegyzésem alapján, hogy szakértői-e
egyáltalán a csoportunk? Bár a csoport tagjai elismert szaktekintélyek,
egyetemi oktatók, kutatók (magamat messze nem sorolom ide, de társaimat
tisztelettel említem!), még azt is mondhatjuk, hogy egy területen dolgoznak,
azt gondolom, hogy jelen szituációban (CMI), nem képviselünk szakértői csoportot
a szakértői csoport korábban ismertetett definíciója alapján. („A szakmai közösség olyan emberek
csoportja, akiknek közös az érdeklődésük, hasonló problémák megoldásán
dolgoznak, vagy azonos szenvedélyük van, és akik tudásukat adott szakterületen
folyamatos együttműködés segítségével mélyítik. Rokonfogalom a tanulóközösség,
gyakorló közösség, alkotóközösség, szakmai hálózat.” (Tomka, 2005)) Mi nem
dolgozunk egy probléma megoldásán, nem érezzük a közös célt, vagy elvárási
nyomást (vagy aki ezt érezte, az már kilépett), és a folyamatos együttműködés
teljes mértékben hiányos.
Azt
gondolom tehát, hogy a szakmai közösséget nem a szakértők léte teszi szakmaivá…
Talán a belső motiváció senkiben nem hiányzik, talán igen. Talán mindenki az
időre fogja a tudásépítésben való részvétel hiányát, talán nem. De az is lehet,
hogy utópia a belső motiváció és elhivatottság, és kőkemény elvárások, egyéb
külső motivációs tényezők nélkül a konnektív tanulás működésképtelen? Mi a jó
konnektív csoport ismérve tehát?
Hasonlóan
provokatív kérdéseket tettem fel a témahónap elején is, melyek talán költőinek
tűntek, de vannak válaszok – ha nincs is teljes igazság! Aki tehát az első pár
bekezdésemet túlélte, és még nem kattintott a piros X-re a jobb felső sarokban,
(annak köszönöm:)), ő most ezen hat kérdésre kaphat egy-egy „Teréz-válasz”
alternatívát.
1. A tudáscsere valóban
fontosabb lenne, mint a tartalom maga?
„A konnektivizmus átveszi a
posztmodern elméletek megközelítését, amely szerint a tudáscsere hálózati
jellege fontosabb, mint a tartalom maga, a tudásgyarapításra való hangolódás
lényegesebb, mint az aktuális tudásanyag.” (Bessenyei és Szirbik,
2011)
A
kérdés ezen mondat alapján fogalmazódott meg, és az én válaszom az: NEM. Bár
való igaz, hogy napjainkban a tudás illékony, gyorsan alakul át, ezért fontos a
folyamatos csere, az új tudáselemek megszerzése, de a tudástartalom maga sem mellékes!
Tudni kell, hogy mely tartalomelemeket választjuk relevánsnak, melyek azok,
melyek legalább pillanatnyi szinten valódi tudást hordoznak, s melyek azok,
melyeket még kritikai elemzés alá sem érdemes vetni.
Több
helyütt merült fel a konnektivizmus tartalom független jellege, mellyel én
magam továbbra sem értek egyet. Azt hiszem nem egy színvonal atomfizikai
kérdésekről beszélni vagy verselemzésről, de akár az információs társadalmat,
mint témát is említhetném. Nyilvánvaló, hogy az egyes témák köré szerveződő
csoportok összetétele is más és más, és az atomfizikusok is szakértői csoportot
alkotva akár gondolkodhatnak, építhetnének új tudást konnektív körben. De vajon
realitás-e ez? Vajon a kemény tudományok képviselői hogyan nyilatkoznának a
fenti kérdésről? Tudományok, ahol tények
vannak, objektíven mérhető eredmények, vajon ott a tartalom háttérbe
sorolódhat? (Hopp, kérdésre válasz kérdéssel…)
2. A konnektivista tanulás
lehetőség egyénileg reflektált tudás kialakításra a weben?
„A világhálón reprezentált
információkból lehetségessé vált egyéni igényekhez igazodó, egyénileg
reflektált tudást konstruálni.” (Bessenyei, 2007)
Erre
a válaszom az egyértelmű IGEN. Hiszen a tudáscsere, a folyamatos párbeszéd,
együttműködés nem jöhet létre egyéni reflexióim közreadása nélkül. De kiemelném
a vesszőparipámat: „egyénileg” –
vagyis bár mindenki reflektál, a sok-sok egyéni reflexióból is egyéni tudás fog
születni. Mindenki beletesz, de mindenki a sajátját, és mindenki kivesz, de
mindenki a saját ízlése (saját refelxiója) szerint! Ha nem reflektálok, nem
tanulok – de ez nem csak a konnektivizmus sajátja, hanem minden hatékony
tanulási folyamaté (H. Siebert)
3. “Az okos technológiai
eszközök tanulásra motiválnak” - nem illúzió ez?
„Az
okos eszközök a tanulásban való aktív részvételre motiválnak.” (Bessenyei,
2007). A kérdést az előzetes beszélgetések (félreértések) alapján két
vonatkozásban tartom érdemesnek vizsgálni:
1.
Ha már benne vagyok egy konnektivista csoportba, akkor minél inkább van okos
eszközöm, annál inkább aktív tudok lenni. DE! Igaziból csak a lehetőség van
meg, a belső motiváció (intellektuális igény, tudásszomj stb.) akkor is kell,
ha van tabletem - önmagában a tablet nem elég, az „csak” eszköz. Megítélésem
szerint NEM az jelenti a motivációt.
2.
Ha pedig úgy vizsgáljuk, hogy valaki ráakad a tabletjére, időképének jellemzője
az always online, akkor észrevétlenül vehet részt tanulásban, mert információk
sokasága fog felé érkezni, vagy fog ő maga keresni - de ebben az esetben pedig
a tanulás „nem látható”, vagyis akkor meg NEM a tanulásra motivál az eszköz.
Összességében
tehát azt gondolom: IGEN, illúzió.
4. Tulajdonképpen a
konnektivizmus megtanít tanulni az információs társadalomban?
Kulcsár
Zsolt: Hálózati tanulás (Kulcsár, 2008) című tanulmánya alapján fogalmaztam meg
a kérdésemet. És a válaszom: IGEN. A konnektív tanulás lehetőség a tanulás
hogyanjának megtapasztalására abban az esetben, ha működőképes, ha a témát
sikerül az érdeklődésnek és a tudás építhetőségének megfelelően meghatározni,
vagyis ha valóban tanulási folyamat zajlik le az általam „csak” módszernek
ítélt oktatási/tanítási fogás mögött (kiemelve, hogy igen fontosnak tartom a
konnektív tanulásban való részvételhez szükséges kompetenciák előzetes
fejlesztését a valódi részvétel érdekében!).
Az
hogy csak az információs társadalomban tanít-e meg tanulni? Nyilván a
hálózatiság hozta lehetőség a konnektív módszer, de a konstruktivista
tanuláselméletre épülve offline környezetben is alkalmazható tanulási
képességeket fejleszthet.
5. Nem csak a tanárok és más az
oktatásban érdekelt személyek próbálják meg beilleszteni a digitális eszközöket
az oktatási folyamatokban, és ezen tevékenységüknek kívánnak megfelelő elméleti
hátteret találni „konnektivizmus” néven?
Azt
gondolom, hogy van, aki e fogalom mögé bújva valóban nem tesz mást, csak
digitális eszközöket használ az oktatásban. Sőt olyan is van, aki nem is akar
mást tenni, és nem is nevezi magát konnektivistának (csak haladó
gondolkodásúnak egy prezentáció megtartása után…). De kár lenne, ha a
konnektivizmus valóban csak ennyi lenne. Azt gondolom, hogy elmélet és
gyakorlat viszonya (mi volt ellőbb, a tyúk vagy a tojás) soha nem fog
tisztázódni, és csak akkor fog viszály nélkül működni, ha egyik a másikra képes
lesz reflektálni. Etekintetben kell alkalmazni a konnektivizmust az oktatásban,
mint módszert, és el kell tudni helyezni az elméletek sorában is a megfelelő
helyen: digitális eszközhasználat, összetettebb oktatási/tanulási módszer,
tanuláselmélet, paradigma?
6. A konnektivizmusban elvárt
kompetenciák közt szerintem sok van, melyet tanulni kell (nem alapkészség) -
azt gondolom, ez épp elég indok arra, hogy nem alkalmazható bármilyen
résztvevői körben és bármilyen témában, vagy?
Azt
gondolom, hogy nincsen vagy. A következtetést Bell tanulmánya alapján
fogalmaztam meg (Bell, 2010). A számítógép és internet tudatos használata, a
kritikai gondolkodás, a reflexió képessége, az előzetes tudás mind szükséges a
konnektivista tanuló közösségek életben maradásához megítélésem szerint. És
legyen a generáció akár Z, akár alfa vagy még fiatalabb, bizony ezeknek a
készségeknek, képességeknek a kezdetben híján van, s ezek nélkül cserélhet ő
tudást (vagy inkább csak információt), a konnektivista módszer elméletét degradálja
le, ha a tanulását ilyetén konnektívnek nevezzük.
Hat
kérdés, hat alternatíva, és plusz két egyéni meglátás. Ennyire futotta a
gyorsblogban, és bár nincsen illúzióm atekintetben, hogy a mézeskalács és a bejgli
közt bárki is reagálna (vagy csak elgondolkodna a bejegyzésemen), búcsúzóul
mindenképpen közzéteszem – ki tudja, mit hoz 2013.
Felhasznált irodalom:
Bell
(2010): Connectivism: Its Place in Theory-Informed Research and Innovation in
Technology-Enabled Learning.
URL:
http://www.google.com/url?q=http%3A%2F%2Fwww.irrodl.org%2Findex.php%2Firrodl%2Farticle%2Fview%2F902%2F1664&sa=D&sntz=1&usg=AFQjCNH8aZAOEiW5U7P-5_B_-_iVsm-TLA
Bessenyei
(2007): Tanulás és tanítás az információs társadalomban. URL: http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/12_Bessenyei_eOktatas.pdf
Bessenyei
István és Szirbik Gabriella (2011): Hálózatok, társas tudás, konnektivizmus.
URL: http://www.oktatas-informatika.hu/2011/12/bessenyei-istvan-%E2%80%93-szirbik-gabriella-halozatok-tarsas-tudas-konnektivizmus/
Kálmán
Teréz (2012): KONNEKTIVIZMUS: Paradigma – tanuláselmélet – módszertan határán.
URL: http://kalmanterez.blogspot.hu/2012/11/konnektivizus-paradigma-tanulaselmelet.html
Kulcsár
Zsolt (2008): Hálózati tanulás. URL: http://matchsz.inf.elte.hu/tt/docs/Kulcsar-Zsolt-Halozati-tanulas.pdf
